sirályt...

csak napsütésben, szélben,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.

Node visszatérve

Kisdubos egyből kiszúrta, hogy a szalajka-völgyi képek a photoshoppolástól olyan dzsungelesek, de ez így van rendjén. Az eredetiek uncsik voltak. Éljenek soká a képbuheráló programok! (A szarvas tényleg ott volt, bár láthatóan csak a kajájára várt, és magasról tojt ránk.)

Amúgy Szilvásváradra csakis rossz időben. Jó időben olyan, mint Siófok augusztusban. A turisztövezetben található cukrászdát senkinek nem ajánlom, de a Bükk mindig csodaszép, vissza kell menni barázdabillegetőt fényképezni. Volt ott más is, vörösbegy és patak és tó és tavaszi gólyahír, de annyi biztos, hogy vizirigót nem láttunk. Elolvastuk, hogy (a tábla állításakor) az országban kevesebb, mint tíz pár volt, természetvédelmi értékük 100 ezer forint, és a patakmeder alján viccesen futkosva szedik össze a rákokat és a csigákat.

gone with the wind

szalajka-völgy

még egy kis fauna

Vasárnap mini critical mass volt a budafoki bringaúton. Bringaemelés nem volt, de a sirályok lelkesen produkálták magukat. Klikkelni nem érdemes, mer úgy csúnyácskák, de annyi baj legyen.

Izsáki Kolon-tó és Kelemen-szék

Ezek a brekik még a tó előtt jósolták az időt, fittyet hányva a sárga jelzésen elporzó autókra. Aztán jött a homokos útszakasz izgalmas láb- és lábatlannyomokkal.



Visszafelé menet tetten értük a meleg homokban szintén élvezettel rohangászó delikvensek egyikét. Hatalmas volt, legalább 10 méter, de végül nem volt se halálos ölelés, se gyilkos méreg.


És elhúzott mellettünk egy barna rétihéja, meg fölöttünk több kócsag és kanalasgém és modellt állt/repült a sok-sok szitakötő és a gyönyörű nádas. És üvöltöttek a békák, rezgősre állított mobilt imitált a bölömbika és cserregett a nádiposzáta.

A nemzeti parkos bácsitól nagyon megijedtünk, azt hittük, el akar kergetni minket, pedig csak gondolta, útbaigazítja a turisztokat, ha már ott eszi a fene ezen az elvarázsolt vidéken.


Ez pedig már a kátyúkon és kutyafalkán át megközelíthető Kelemen-szék környéke, ahol szomjas vizet szimatolt, és bár a tavat nem találtuk meg, sikeresen letudtuk a puszta-részét is a Kiskunságnak.


ű

najó, ezeket is

put another dime in the jukebox, baby

Betéptünk a napfénytől, a kéktől és a levegőtől. És mire Tihanyba értünk, felnőttünk. Merhogy előztem egyet. Így kezdődik minden diszkóbaleset. És Tapolcán volt százforintos kétgombócos, menüvelátverős banyatanya, meg trianon, meg barlang. Aztán dzsippel a tanösvényen, majd lépcsőn föl a hegyesdi "várba" a sok-sok lepkéhez. Aztán űrtávközlési földi állomás. Tér. Itthon reality.

kék, szürke, szarka

ez pedig már ma volt

A héricsek becsukták szirmaikat, a vadrózsa kivirágzott, és találtam csillagszóró-kórót:

a nemzeti bringaút faunája

Ez a sirály még márciusban telepedett le a nemzeti bringaút melletti korlátra:


Ha ő is oda lett volna kötözve, mint a megtépázott lobogó, közelebbről tudtam volna fotózni. Na, majd ha sok időm lesz, lassabban és halkabban trappolok.