méhecske és hérics

Pár hete írtam ide valami butaságot egy képpel kapcsolatban. Azóta rájöttem, hogy az a fehér virág nem lehet vadrózsa, mert az "összes többi" csipkebogyó bokor sehol sincs még hozzá képest. És tüskések is. Ez meg egy fácska ohne tüske. Mondjuk vadcseresznye. Vagy mandula? Annyi biztos, hogy ma találtam rajta méhecskepopót. :) Amúgy a vadcseresznye is a rózsafélék családjába tartozik, mint a szilvától kezdve a szamócán át mindenféle finomság.


És génmanipulált maxiboglárkát is tudtam fotózni, amit a Pilisben láttam nemrég! Amúgy beleltrafáltam, mert a fürkész könyvem szerint ez a tavaszi hérics, ami a boglárkafélék családjába tartozik.

kutyával, egyedül, gyerekkel

lakótelepi fák

akkor most előbb a szőrtelen

A lányok bezzeg tudják, hogy becsapós a napsütés, és rendesen fel kell öltözni. Akkor is, ha tegnap epiláltunk. :)

pávörsot s3 iiiis!

először a szőrösek

Ezekből a fennsíkon lekapott lényekből az ibolyát és a homoki pimpót tudom nevén nevezni. Meg a Hubát. A homoki pimpót persze simán leboglárkáztam volna, ha a gyengébbek kedvéért nem írják ki mellé a nevét egy táblára. :) A rózsaszínes fehér virág pedig már vadrózsa lenne? De hol vannak a tüskéi? Legközelebb jobban szemügyre veszem. A szőrösről végképp fogalmam sincs. Olyan, mint a nyuszifül, csak nem puha, és vékonyabbak a hosszan tekergő levelei. Szóval nem olyan. :)

hát, van még mit búvárkodni

Láttunk ibolyát, fürtös gyöngyikét, boglárkát, szőrös lábú krókuszt (tisztességes nevén leánykökörcsint :)) és hatalmas génmanipulált maxiboglárkát (ennek sajnos nem tudtam kideríteni a tisztességes nevét). És a méhecskék vadul dünnyögtek a barka körül (a barka amúgy a fűzfa virága - ezt is csak most tudtam meg.)

Sajnos egy gyönyörű kép sem született (öhöhö), mert a hegytetőn jöttem rá, hogy nincs elem a fényképezőgépben.

Ja, igen. Ez a Pilisvörösvár és Piliscsaba között található Kopár csárdánál induló piros kör jelzésen volt, ami felvisz a Vörös-hegyre. A csárda körül letarolták az erdőt, siralmasan néz ki, de fent egész kellemes. Szépen rálátni a dolomitbányára és a bazi vakolatkeverő üzemre.

hopp, ott szalad

állatkert

Nos, megvolt az ominózus, majd egy éve ígérgetett állatkerti látogatás. Hétköznap lévén büntetlenül kisajátítottuk az állatsimogatót, sőt százforintos nájlonesőkabátommal majdnem meg is öltük a gyerekek kedvenceit (egyikük kilopta a táskámból, elkezdték eszegetni, de visszaszereztük).



Az állatkert összességében továbbra is elég lehangoló, de azért vannak jó dolgok, mint pl. a napsütés, az autók hiánya, a játékos fókák, a makettek, a cukrászda és a szívet melengető családi jelentek: