Nos, megvolt az ominózus, majd egy éve ígérgetett állatkerti látogatás. Hétköznap lévén büntetlenül kisajátítottuk az állatsimogatót, sőt százforintos nájlonesőkabátommal majdnem meg is öltük a gyerekek kedvenceit (egyikük kilopta a táskámból, elkezdték eszegetni, de visszaszereztük).
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1BdNpsvhSgc5Ogi1DFsJp3eXOIUcv2pEoZEUFSMDetdZRzUGiR8Tb57DejDDUUSX3VtvywQy5UAq4zAn8bdhfDULvlNBY940YK8ILN0DB-NON84DCfMcCecSb73_PC9aFm6IrwU3kAII/s400/Img_1824.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1RcZUqYSu8f8rkofJ34B7ySzNUY1iVGY09hsVcF654saGpFT7Q_sAChZiIkpvIj6SqUBG7EcWnr_YyY6bA7-57QPUqOSHru60k1888d9z5Y70P41e9PZevdrdlrj3nCzVn9r690P0rS4/s400/Img_1771_edited.jpg)
Az állatkert összességében továbbra is elég lehangoló, de azért vannak jó dolgok, mint pl. a napsütés, az autók hiánya, a játékos fókák, a makettek, a cukrászda és a szívet melengető családi jelentek:
No comments:
Post a Comment