Ő egyébként a mi szeszélyes kóbormacskánk. Csak enni jár haza, és nem hagyja magát simogatni. Jééé, és még cirmos is. Csak a dögmelegre való tekintettel hagyta magát lefotózni. A jobb kardja törött, onnan ismerjük fel.
Kisdubos ilyen klassz helyre vitt, mert ő is természetbúvár. És szúnyogokkal dacolva örökítette meg a barackba hajló mocsári rózsaszínt. Aztán kivégezte a fekete bogarakat és a csőevő duhajkát. Jó volt.
Van cuki kiskacsás kép is, de rovarok már régen voltak. Pedig a wikipédia azt írja, az emberiség élelmiszereinek egyharmada a rovarok beporzó tevékenységétől függ, szóval köszi méhek meg többiek.
Ez itt épp egy réti lóherén csücsül, amit mi ugyan ritkán eszünk meg (max növényi ösztrogén tartalma miatt), de a legelő állataink annál gyakrabban. Alant pedig egy méh néni, akinél már ott a két nagy pollennel tömött bevásárlószatyor: